M Uborka Teodora F1 0,7g

Helyrevetéssel és palántaneveléssel egyaránt termeszthető. Palántanevelés esetén a magokat védett, meleg helyen érdemes elvetni, majd a megfelelően fejlett növényeket a fagyveszély elmúltával lehet kiültetni.

Közvetlen szabadföldi vetésnél meg kell várni, amíg a talaj kellően felmelegszik, mivel az uborka érzékeny a hidegre és a fagyokra. A magokat napos fekvésű, előkészített talajba vessük.

A növények között célszerű megfelelő távolságot hagyni, hogy elegendő fényt kapjanak, és a lombozat jól átszellőzzön. Talajon futtatva és támrendszer mellett is nevelhető. Függőleges termesztés esetén a termések könnyebben észrevehetők és szedhetők, a növényállomány pedig áttekinthetőbb marad.

A napos, meleg és szélvédett fekvést kedveli. Tápanyagban gazdag, laza szerkezetű, jó vízgazdálkodású talajban fejlődik a legszebben.

Az uborka vízigényes növény, ezért a megfelelő termésképzéshez fontos a rendszeres és egyenletes öntözés. Különösen a virágzás és a termések fejlődése idején érdemes ügyelni arra, hogy a talaj ne száradjon ki. Öntözéskor lehetőség szerint a növény tövéhez juttassuk a vizet, és kerüljük a levelek rendszeres átnedvesítését.

A terméseket célszerű gyakran és rendszeresen szedni. Az időben történő betakarítás nemcsak megfelelő méretű és zsenge uborkákat eredményez, hanem elősegíti az újabb termések kialakulását is.

A talaj takarása segíthet megőrizni a nedvességet, mérsékelheti a gyomosodást, és megakadályozhatja, hogy a termések közvetlenül a nedves talajjal érintkezzenek.

Frissen és feldolgozva is sokféleképpen felhasználható. Fiatal, kisebb méretű termései különösen alkalmasak savanyításra.

Frissen szedve salátákhoz, szendvicsekhez, hidegtálakhoz, mártogatósok mellé és különféle nyári zöldséges ételekhez használható. Joghurtos, tejfölös vagy ecetes uborkasaláta készítéséhez is kiváló alapanyag.

A rendszeresen szedett, fiatal termések a legzsengébbek és legropogósabbak, ezért érdemes az állományt a fő termési időszakban gyakran átnézni.